2020. március 15., vasárnap

Horváth Csaba László: 2043-ig titkosak a Seuso-akták (gyűjtötte: Lövey-Varga Éva)

2016. szeptember 15. csütörtök 04:36

Horváth Csaba László

2043-ig titkosak a Seuso-akták 


A kancellária minősített adattá nyilváníttatta a kincs visszavásárlásának részleteit. 




Hiába közpénz az a 15 millió euró, vagyis körülbelül négy és fél milliárd forint, amennyiért Magyarország visszavásárolta a Seuso-kincsek hét darabját, évtizedekig nem nyilvánosak az ügylet részletei – értesült a Magyar Nemzet. A római leletegyüttes egy részét két éve szerezte vissza a kormány, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azonban már 2013-ban minősítette a visszavásárlás adatait. Méghozzá harminc évre, így leghamarabb 2043-ban kerülhetnek nyilvánosságra az adatok.

Lapunk csaknem fél évvel ezelőtt fordult közérdekűadat-igényléssel a tárcához, arról érdeklődve, hogy ügyvédként kik és mekkora illetményért vettek részt a 4. században készült dísztárgyegyüttes visszavásárlásáról szóló tárgyalásokon. A Miniszterelnökség azonban megtagadta az információk kiadását. Közölték, hogy a kormány jelenleg is tárgyalásokat folytat, hogy a 15 darabból álló, késő ókori műkincsegyüttes hiányzó darabjai is Magyarországra kerüljenek. A kormány meggyőződése szerint pedig jelentősen rontaná pozícióikat és esélyeiket, ha a korábbi vagy a folyamatban lévő tárgyalások bárminemű részletéről tájékoztatnák a nyilvánosságot.

Mivel a Seuso-kincsek visszavásárlását közpénzből fizették, a Magyar Nemzet a Fővárosi Törvényszékhez fordult az ügyben, azt kérve, kötelezze a tárcát a kért adatok kiadására. A bíróságon derült ki, a kért iratok minősített adatnak számítanak. Ezek kiadása pedig bűncselekmény, ezért a tárca a Magyar Nemzet keresetének elutasítását kérte. Lapunk titokfelügyeleti hatósági eljárást kezdeményezett az ügyben.

Mint ismert, a Seuso-kincsek darabjait az 1970-es évek közepén találta meg Sümegh József, a Fejér megyei kőszárhegyi kőbánya kisegítő munkása. Ma sem tudni, pontosan hol bukkant a felbecsülhetetlen értékű késő római kori ezüst tárgyegyüttesre, pedig ez az információ létfontosságú volna a kincs magyarországi eredetének bizonyításához és a még külföldön lévő darabok visszaszerzéséhez. A talált tárgyakat négy-öt évig rejtegette, közben többet elcserélt vagy eladott. A helyiek többször látták őt magas rangú magyar és orosz katonatisztek társaságában. Sümegh Józsefet 1980 decemberében meggyilkolták, de a bűncselekményt az ügyben eljáró katonai ügyészek öngyilkosságnak állították be.

Emlékezetes, Dézsy Zoltán, aki áprilisban mutatta be a műtárgyakról készített dokumentumfilmje második részét, lapunknak nemrég azt mondta, a film vetítése óta számos új információhoz jutott. Ezek alapján várható, hogy már akár idén nagy bejelentés lesz a Seuso-kincsek ügyében.

– Csak legyen türelmünk kivárni, amíg a hiányzó darabok hazakerülnek – tette hozzá a filmrendező. Dézsy elárulta, hogy a tavasszal mozikba került filmjét a televízióban is leadják majd. A tévés változatot a közmédia számára készítette, az új információkkal kibővítve; ám a premierrel megvárná, amíg a kincsek általunk ismert további darabjai is hazakerülnek.

-------


A cikket gyűjtötte: Lövey-Varga Éva

A cikk eredeti közlési helye, forrása:
https://magyarnemzet.hu/archivum/belfold-archivum/2043-ig-titkosak-a-seuso-aktak-3923661/


---


Szerkesztői és kutatói megjegyzés:

A történtek után az életem és más kutatók veszélyeztetése, halála és jelentős százmilliós jogdíj csalások, a dolgozatok lopásai, a szakdolgozatlopások, szakcserék, diploma, disszertáció és más adatlopások, számítógép lopások és életveszélyes fenyegetések miatt a későbbiekben a közlésekkel szót kívánok emelni a jogi eljárások sértése és lefolytatása ellen-
Közlésként és megjegyzésként jelenleg csak ennyit kívánok nyilvánossá tenni a történtek fényében.

Lövey-Varga Éva főszerkesztő, kiadó, laptulajdonos, kutató sok szakmával rendelkezőként, jogász és orvos melletti gyakorlattal és többféle munkaviszonnyal. A kutakodók és fenyegetőzők kedvéért.

Lövey- Varga Éva sk. 

SEUSO-KINCS II. - magyar bélyegek


SEUSO-KINCS ii.



A Seuso-kincs a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike. A Magyar Posta a kincs első hét tagjáról 2014-ben már bocsátott ki bélyeget. A 2019-ben kibocsátásra kerülő bélyegblokk a második ütemben hazaszállított hét tárgyat mutatja be, amely Benedek Imre grafikusművész tervei alapján, 44.000 db perforált és 6.000 db vágott változatban a Pénzjegynyomdában készült. Megvásárolható a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, egyes postahelyeken és a www.posta.hu - n.







A Seuso-kincs darabjai egy ünnepi lakoma-készlet jellegzetes tartozékai, melyek többségét mitológiai alakok és történetek domborműves ábrázolásaival díszítettek. A bélyegblokkon bemutatott hét tárgy: Akhilleusz-tál, Meleagrosz-tál, amfora, állatalakos kancsó és a kancsóból és vödör-párból álló Hippolütosz-készlet.



A bélyegblokkon lévő ezüst tárgyakat diffrakciós fólia- és dombornyomás teszi különlegesebbé, a blokkon uv-fényben a leghíresebb, és egyben a kincs névadó darabjaként is ismert ezüst Vadász-tál központi, kör alakú mezőbe foglalt jeleneteit keretező, a kincs összes darabjára egyöntetűen érvényes, latin nyelvű verses felirat olvasható: „HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA / POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS”. A bélyegszett a blokk fekete sorszámozású alapváltozata mellett tartalmazza annak piros sorszámozású, vágott változatát is.



Terméktulajdonságok
Megrendelési kód:
2019210030011 (perforált bélyegblokk)
2019210060012 (FDC perforált blokkal)
2019211030011 (vágott bélyegblokk)
2019212030011 (szett)
Megjelenés: 2019. július 8.
Össznévérték: 3.000 Ft (Megjelenéskor kiegészítő címletként használható.)
A szett eladási ára 10.000 Ft.
Nyomdai eljárás: diffrakciós fólia, ofszet, dombor és uv-nyomat kombinációja
Példányszám: 44.000 dbperforált blokk (fekete sorszámmal), 6.000 db vágott blokk (piros sorszámmal). A szettbe 1-2.000-ig tartó sorszámmal kerültek a blokkok.
A blokk vágási mérete: 170 x 97 mm
A blokkon belüli egyes bélyegképek perforációsmérete: (2x) 30 x 45 mm, (1x) 50 x 60 mm
Papírfajta: Fehér, famentes felületkezelt enyvezett bélyegpapír, optikai fehérítővel
Gyártó: Pénzjegynyomda Zrt.
Fotó: Dabasi András, Kardos Judit
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum
Tervezőművész: Benedek Imre

Linkek
Letölthető tájékoztató
Vásárlás / perforált bélyegblokk


------------

Gyűjtötte: Lövey-Varga Éva
Forrás helye, az eredeti közlés:

https://www.posta.hu/belyeg/belyegeink/ujdonsagok/seuso-kincs-II

30 évre titkosította a kormány, hogyan szerezték vissza a Seuso-kincseket - (gyűjtő: Lövey-Varga Éva)






Farkas György
újságíró. 2018. 08. 06. 06:22 


Felfüggesztették a nyomozást a megtaláló meggyilkolása ügyében.



A Magyar Hírlap információját a rendőrség megerősítette, de mivel a nyomozás folytatásának lehetősége fennáll, bővebb tájékoztatást nem adtak. A Seuso-kincset megtaláló Sümegh József halála ügyében a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberölés gyanúja miatt nyomozott ismeretlen tettes ellen.

A férfit 1980-ban gyilkolták meg Polgárdiban, holttestét egy pincében fedezték fel, mellette egy kiásott gödröt találtak a nyomozók, ami vélhetően a később Seuso-kincseknek elnevezett római ezüst edénykészlet rejtekhelye lehetett.

A vizsgálat akkoriban öngyilkosságot állapított meg, ám a rendszerváltoztatás után a Legfőbb Ügyészség újabb nyomozást rendelt el, amely szerint a férfi gyilkosság áldozata lett, az általa megtalált nagy értékű ezüst lelet pedig eltűnt – idézte fel a lap.




30 évre titkosította a kormány, hogyan szerezték vissza a Seuso-kincseket
Szerintük jelentősen rontaná az esélyeket a hiányzó darabok visszaszerzésére



Sümegh József amatőr kincskeresőként kutatta a római emlékeket. Halála után a Seuso-kincseknek jó időre nyomuk veszett, a nyolcvanas években előbb Nyugat-Európában, majd az Egyesült Államokban tűntek fel.

Hosszas pereskedés és tárgyalássorozat után a kincs ma biztosan ismert tizennégy darabja visszakerült Magyarországra, jelenleg a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg – írja az MTI. A kincs körül rengeteg a titok, állítólag összesen hét ember halt meg miatta. Két ember felakasztotta magát, egy halálos ételmérgezést kapott, 1944. pedig négy katonát meggyilkoltak.

Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor

----

Az eredeti cikk közlés helye, forrás:




Már a második világháború alatt felfedezték a Seuso-kincset? 2019. 01. 24. 11:00

Egy tanúvallomás ezt állítja 2019. 01. 24. 11:00

Már a második világháború alatt felfedezték a Seuso-kincset?  

Elképzelhető, hogy a világhírű Seuso-kincset már a második világháború alatt felfedezték magyar katonák? Nem kizárható, ugyanis van egy tanúvallomás, amely ezt állítja. De vajon hiteles-e ez a tanúvallomás? Ha igen, hogyan kapcsolódhat a legendás ezüstkincs történetének többi részéhez?



Dézsy Zoltán filmrendező az 1990-es évek kezdete óta kutatja a Seuso-kincs történetét. 1996-ban mutatták be a témával foglalkozó dokumentumfilmjének az első, 2016-ban pedig a második, bővített változatát. Ez utóbbi változatban szólal meg Havasi Péter egykori felsősomlyói lakos, aki elmeséli, milyen különös történetnek volt tanúja tizenhárom évesen, 1944 vége felé.




A legendás Seuso-kincs napjainkban ismert tizennégy darabja Fotó: mnm.hu



Elmondása szerint kihallgatta két magyar katonatiszt, egy hadnagy és egy százados beszélgetését, amelyben egy hatalmas kincs elrejtésének körülményeiről egyeztettek. A hadnagy és további négy, ismeretlen rangú katona elrejtette egy bányajáratban azt a hat ládát megtöltő ezüstkincset, amelyet közösen találtak. Az elrejtést követően berobbantották a bányajárat bejáratát. Ez­után állítólag a hadnagy leitatta és kézigránáttal felrobbantotta a négy katonát. A leszámolás után felkereste a századost és átadta neki a kincs pontos rejtekhelyét bemutató két térkép közül az egyiket, majd távozott. Elmondása szerint az ekkor lezajlott beszélgetést hallgatta ki Havasi Péter, aki határozottan állította, hogy a később Seuso-kincs néven ismertté vált leletegyüttes szerepel ebben a történetben is.

Amennyiben hiteles Havasi Péter beszámolója, hogyan kapcsolódhat ez a kincs történetének többi részéhez? Úgy gondolom – egyetértve Hajdú Éva korábbi miniszteri biztos és Visy Zsolt régészprofesszor véleményével –, hogy a kincset először a Szabadbattyán közelében található Seuso-villa fűtésalagútjában rejthették el. A legalább negyven tárgy önmagában is nagy mérettel és tömeggel rendelkezik, a komplett leletegyüttesre – Havasi Péter beszámolója szerint hat ládát töltöttek meg a kinccsel – pedig még inkább vonatkozik a megállapítás, hogy nagy és nehéz volt. Számomra teljes mértékben logikus és meggyőző, hogy a lehető legkézenfekvőbb helyen, a Seuso-villa fűtésalagútjában rejtették el eredetileg. Valószínűtlennek tartom, hogy több kilométerre elmozgatták volna az eredeti elrejtés során, különösen abban az esetben, ha a barbár betörés elől menekülve gyorsan kellett kiüríteni a villát.

A Szabadbattyán közelében lévő eredeti rejtekhelyen találhatták meg a kincset 1944-ben a magyar katonák. Többféle katonai tevékenység is jár földmunkával, minél tovább áll egy helyben a front, annál valószínűbb, hogy sor kerül ilyen jellegű tevékenységre, amely során a magyar katonák felfedezik a kincset az eredeti rejtekhelyen, a Seuso-villa fűtésalagútjában. Ezután következhetett a kincs második elrejtése, konkrétan az, hogy a magyar katonák átszállították a kőszárhegyi bányába, elhelyezték egy megfelelőnek talált bányajáratban, majd berobbantották annak bejáratát. Ezután történhetett meg a Havasi Péter által kihallgatott beszélgetésben megemlített „leszámolás”. Valószínűleg a százados és a hadnagy sem élte túl a háborút, ugyanis nem mentek vissza a tárgyakért… A Seuso-kincs 1944 és 1976 között valóban a kőszárhegyi bányában lehetett elrejtve. Itt találhatta aztán meg a tárgyakat Sümegh József kincsvadász 1976 körül. Amikor pedig behívták sorkatonának, elrejtette a tárgyak még birtokában lévő részét a harmadik olyan rejtekhelyen, a kőszárhegyi Borbély-pincében, ahol 1980 decemberéig rejtőzött a kincs napjainkban ismert része. Innen rabolhatták el a tárgyakat Sümegh József gyilkosai.

Amennyiben hiteles Havasi Péter beszámolója az 1944-ben történtekről, értékelésem szerint ez az eseménysor tűnik a legvalószínűbbnek a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján.


----

A gyűjtés helye, az eredeti cikk forrása:
https://www.veol.hu/kultura/helyi-kultura/mar-a-masodik-vilaghaboru-alatt-felfedeztek-a-seuso-kincset-2663770/

Új kiállításon a Seuso-kincsek 2019. június 29. 07:30

Érdeklődők nézik a Seuso-kincs néven ismert, késő római ezüstkészletet az Országházban 2017. július 15-én. A Seuso-kincs újabb hét darabjának visszaszerzésével a teljes ismert leletegyüttes hazatért, amelyet augusztus végéig a Parlamentben mutatnak be a nagyközönségnek.
Infostart / MTI 2019. június 29. 07:30


A 4. századi Pannonia kultúráját bemutató, új kiállítás részeként tekinthető meg péntektől a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) a Seuso-kincs néven ismert késő-római ezüst leletegyüttes.


Az európai kultúra alapjai az ókori Hellászba vezethetők vissza, majd a görög kultúra vívmányait a rómaiak összegezték, őrizték meg és adták tovább - emlékeztetett a Seuso-kincs - Pannonia fénye című tárlat megnyitóján az emberi erőforrások minisztere.




Kásler Miklós felidézte, hogy Pannonia provinciát Claudius császár szervezte meg elődei hódításai után, elhozva a görög-római kultúrát, életszemléletet is, majd itt vezette hadjáratait és írta elmélkedéseit Marcus Aurelius, a filozófus császár. Ez a terület korábban került és tovább maradt római befolyás alatt, mint Dacia - jegyezte meg.

A miniszter hangsúlyozta: a Seuso-kincslelet eszmetörténeti jelentősége az, hogy rajta ezüstbe vésték a görög-latin kultúrát, de megjelent egy újfajta spiritualitás, a kereszténység is. Ez mutatja, hogy a Balaton közelében élő, feltehetően kelta eredetű Seuso keresztény földesúr lehetett.

Érdemes lenne archeogenetikailag nyomon követni, hogy Pannoniában is ugyanúgy megszűnt-e a római kultúra, mint Daciában, és azt is érdekes lenne megvizsgálni, hogy ez az ősi kultúra miként lépett kapcsolatba azzal a másik ősi kultúrával, amelyet a magyarok hoztak magukkal - vetette fel Kásler Miklós.

Varga Benedek, az MNM főigazgatója hangsúlyozta, hogy
a Seuso-kincs a világ egyik legértékesebb késő római leletegyüttese.

A főigazgató felidézte, hogy a leletegyüttes darabjait korábban az Országházban, majd hat magyarországi városban, illetve egy ideiglenes tárlaton a Nemzeti Múzeumban is bemutatták.

A Dági Marianna és Mráv Zsolt által rendezett állandó kiállítás a legkorszerűbb műtárgyvédelmi és múzeumtechnikai követelményeknek megfelelő termekben vezeti be a látogatót a késő római Pannonia elitjének világába, kontextusba helyezve a Seuso-kincs 14 ezüstedényét, az elrejtésükre szolgáló rézüstöt és a leletegyütteshez köthető kőszárhegyi ezüst quadripust (négylábú állvány) - közölte Varga Benedek.

Mráv Zsolt az MTI-nek elmondta, hogy a tárlat bevezető terme azokat a témákat illusztrálja, amelyek közelebb visznek Seuso és a késő császárkori római elit életének megértéséhez. Ebben a térben a közönség nyolc témán és számos pannoniai lelőhelyű luxus-, illetve használati tárgyon keresztül ismerheti meg a rómaiak ezüsttárgyakhoz fűződő viszonyát, az arisztokratikus elit önmagáról alkotott képét és kereszténnyé válását.

Mráv Zsolt arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti Múzeum most megnyílt kiállításán
először látható együtt a Seuso-kincslelet darabjaival az a korábban szintén Kőszárhegyen előkerült quadripus, amelyet a kutatók a Seuso-tárgyegyütteshez kötnek.

A tárlathoz fotókkal gazdagon díszített album is megjelent, amely részletesen megismerteti az olvasót a Seuso-kincs mindegyik darabjával, a leletegyüttes párhuzamaival, valamint a kutatás részleteivel is.


Nyitókép: Kovács Attila

----
A cikk közlési helye és forrása:

https://infostart.hu/kultura/2019/06/29/uj-kiallitason-a-seuso-kincsek

Tóth Sándor: Új tárlaton a Seuso-kincs

Négyszázmillió forintot irányoztak elő a kiállításra

2019. 06. 30. 15:30 

Új tárlaton a Seuso-kincs 

A pannóniai ezüstkészletet és a külföldi nagy múzeumok késő római kori ezüstkincseit is bemutató verniszázst rendeznek 2020-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM).




Új kontextusba kerülnek az ezüstök

Minderről a Magyar Közlönyben június 11-én megjelent kormányhatározatból szereztünk tudomást. A határozat az MNM 2020 évi időszaki Seuso- kiállításának költségvetéséről rendelkezik. Az ezüstkincset nemzetközi kontextusba helyező, jövő évben tervezett nagyszabású kiállítás megvalósításával egyetért a kormány. Jelentős pénzösszeget, 402 millió forintot ütemeznek rá a 2020 évi központi költségvetés Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetében. A megkérdezett szakértő szerint ez komoly összegnek hangzik, kérdéses, hogy mit akarnak belőle megvalósítani. Ugyanis a múzeum főigazgatójának, Varga Benedeknek a sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint olyan nemzetközi kiállítást szerveznének amelyre angol, francia és német múzeumok késő római kori ezüstkincseit is elhoznák. Mivel nem ismert pontosan, hogy milyen kollekciókról van szó, így példaként csak felsorolni tudunk néhány számításba vehető, a Seuso-kinccsel öszszevethető nagy értékű római kori ezüstleleteket az európai múzeumokból: a Mildenhalli, Esquiline-i (Egyesült Királyság), Berthouville-i (Franciaország) és Kaiseraugsti kincsek (Svájc).

Új tárlaton a Seuso-kincs

A Seuso-kincs egyik darabja. Fehérváron már megcsodálhattuk az értékes ezüstöket Fotó: FMH-archív

A nagy sikerű vándorkiállítást – amelynek keretében Fehérváron is láthattuk a Seuso- kincset – követte az MNM egyéves időtartam után június 23-án zárult ideiglenes Seuso- kiállítása a József nádor-teremben. Szó volt arról, s a múzeum honlapján most is ez szerepel, hogy innen a kincs „átkerül állandó kiállításának termeibe, ahol a korszak más, pannóniai lelőhelyű luxustárgyai és a kőszárhegyi ezüstállvány kíséretében lehet újra megcsodálni őket”. A szóba került bemutató számunkra azért is fontos lenne, mivel ez lenne az első alkalom, hogy a Fejér megyei Szár-hegyen (korábban Szárazhegyen) 1878-ban töredékes formában, összehajtott lábbal és szétvágott összekötő pántokkal megtalált, a későbbi restaurálások során újabb lábakkal, pántokkal kiegészített ezüstállványt együtt láthatnánk a kinccsel. Ezzel nagyobb hangsúlyt kapna öszszetartozásuk, amelyet remélhetőleg a tudományos kutatások már bizonyítottak. Csak remélni tudjuk, hogy a nyári idegenforgalmi szezont nem hagyja figyelmen kívül a múzeum, s az állandó Seuso-kiállítás sem marad el a jövő évi nagyszabásúnak ígért nemzetközi kincsbemutató előtt.



-----------


A CIKK FORRÁSA ÉS KÖZLÉSI HELYE:

-----


SZERKESZTŐI, KIADÓI MEGJEGYZÉS A CIKKHEZ:

Az 1990, és a 2012 óta történt dolgok, lopások, visszaélések, kormányhivatali és országok közötti visszaélések, diplomacserék, dolgozatlopások, táskalopások, ingatlanlopások, zsarolások miatt lesznek megjegyzéseim a cikkhez és az anyagokhoz és TÓTH SÁNDOR ÉS kartársai Facebookos és egyéb visszaéléseihez, szakdolgozóként, tévés-rádiós-újságíró (médiás diplomásként) és a másik 9 szakmámban is.  LÖVEY-/PÉCSI- VARGA ÉVA


A Seuso - kincs Kiállítás - Jegymester

Magyar Nemzeti Múzeum


A Seuso - kincs
Kiállítás


A késői római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, a Seuso-kincs, a tavalyi parlamenti bemutatóját és féléves vidéki vándorkiállítását követően Budapesten látható, a kincs végleges őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A Seuso-kincs ma ismert 14 ezüstedénye és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít. Ezüstedényei saját műfajukban koruk művészetének csúcsdarabjai voltak, ábrázolásaik jól illeszkedtek a kor arisztokratikus művészetének képi világába. Az ezüstedények egykori tulajdonosaik személyiségét és társadalomban elfoglalt helyét is tükrözik. A kincs névadó tálján nemcsak az edény tulajdonosának, Seusonak a neve olvasható, hanem az ábrázolt vadász- és piknikjelenetek egyik feliratából azt is megtudjuk, hogy villája és birtoka a Pelso, azaz a Balaton közelében feküdt. Az edényeket díszítő görög mitológiai történetek a szerelem és a vadászat témáját járják körül, üzenetüket, erkölcsi tanulságukat csak a művelt elit tagjai tudták értelmezni. A kincs illatszeres dobozának domborművei az elit nagyasszonyainak életébe engednek betekintést, akik elsősorban Aphroditéhoz hasonlított szépségükkel emelték férjük háztartásának fényét.

Forrás helye:
https://www.jegymester.hu/hun/Production/130139/A-Seuso---kincs

"Hazatért" Seuso kincsek. Avagy a miénk-e az, ami nálunk van?

2018. aug 10. 


"Hazatért" Seuso kincsek. Avagy a miénk-e az, ami nálunk van?

írta: RAnna 

Hatvannyolc és fél kilogrammnyi ezüstedény alkotja a feltételezett tulajdonosáról elnevezett, késő római kori Seuso-leletet. Nagyon komoly értéket képviselő tárgyakról van szó, kis történelmi összehasonlításképpen: 2040 solidust vagyis arany pénzérmét lehetett volna verni a lelet késő császárkori értékéből. 226 évre biztosított volna ez jövedelmet egy alacsonyabb rangú katona vagy hivatalnok számára. A nemzetközi műtárgykereskedelemben, ahová kalandos útján ez a lelet került, szintén óriási értéket képviselt és Magyarország 15 millió Eurót fizetett azért, hogy a Seuso-kincs ma ismert tizennégy darabja hozzánk kerülhessen. Így a tárgyakat a Parlamenti kiállítás és az országos vándorkiállítás után a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők.






Az eredetileg 50 darabból álló lelet feltételezett lelőhelye Magyarországon, Kőszárhegyen, Polgárdi közelében található. A kiásás helyét nem lehet falunévhez kötni, ezért Seuso-ról, az egyik tálon ezen a néven feltüntetett, feltételezett tulajdonosáról nevezték el. Egy éppen sorkatonai szolgálatát teljesítő katona találta meg a kincseket, és rejtette el azokat egy pincében. Később Sümegh Józsefet holtan találták meg ugyanott, nagy valószínűséggel meggyilkolták, öngyilkosságnak álcázva a tettet. Mindez a leszerelése előtt pár nappal történt. A kincs ezután kezdte meg kalandos útját, míg 1990-ben, New Yorkban tűnt fel, ahol árverésre szerették volna bocsátani. A Magyarország által indított, Amerikában zajló perben a tárgyalást vezető bíró a legfontosabb bizonyítékokat kizárta a bizonyítékok sorából, ezért azokat az esküdtek nem ismerhették meg. Sem a koronatanú meghallgatására nem biztosított lehetőséget, sem a talajminta-vizsgálatok eredményeit nem lehetett ismertetni. Ez utóbbiak a leletből származó földdarabok összevetését jelentik a Kőszárhegy területén található földdel, és az eredmény egy nagyarányú egyezést mutat a két talajminta között. Libanon és Horvátország is részt vett a perben, mindkét állam magáénak szerette volna tudni a leletet. Habár a pert elveszítettük, annyi eredménye mégiscsak lett a dolognak, hogy forgalomképtelenné tettük a tárgyakat, így Lord Northampton, aki hamis papírokkal vásárolta meg a kincseket 1982-ben, nehéz helyzetbe került, azokat ugyanis sem eladni, sem kiállítani nem lehetett. 2012-ben Zelnik István szerette volna megvásárolni, kiállítani őket. Ő volt az, aki felvetette, hogy a kincs őrzési joga brit hozzájárulással átadható. 2014-ben ezt végül a magyar állam tette meg, az őrzési jogot kaptuk meg tehát, és kompenzációs díjat fizettünk érte. A kincs tulajdonjoga a mai napig nem tisztázott, nincsenek hivatalos, eredetiséget igazoló dokumentumai.




Azt az ókortörténeti kutatásokból tudjuk, hogy a római arisztokrácia tagjai hedonista módon éltek. Amikor Diocletianus császár négy részre osztotta fel a Római Birodalmat, a birodalmi központokhoz katonaságot rendelt, és a szenátorokat is vidékre telepítette. Így a társadalmi élet szokásai Rómából a tartományokba kerültek. Bár Pannóniának inkább militáris jellege volt, a Balatontól nyugatra villagazdaságok alakultak ki. Kereskedőcsaládok betelepülése is jellemezte ezt az időszakot. Látványos gazdasági fellendülés indult meg, a katonaság létszáma nőtt, a bérük pedig emelkedett. Pénzverő kamarák is alakultak, a katonák itt költötték el a pénzüket, Pannóniában. Az utak kiépítése lehetővé tette a luxuscikkek bejutását, és ezzel a római életstílus utánzását. Egy ilyen luxus étkészlet- illetve tisztálkodó készlet a Seuso-kincs is, melynek étkezéshez szánt darabjait csak lakomákon használhatták. A tárgyakat mitologikus jelenetek díszítették, és feltételezték, hogy a lakomán résztvevők ezeket értik. A díszítésből egyértelműen kitűnik a görög kultúrával való kontinuitás.




Seuso a jómódú elithez tartozó, a vadászatot szenvedélyesen kedvelő, keresztény kötődésű férfi lehetett. Hivatalnokként vagy a hadsereg tisztjeként tartózkodott Pannóniában, egy Balaton környéki nagybirtoka és villája is lehetett, a Balaton (latin nevén Pelso) felirat megjelenik a Seuso tálon is. A feltételezések szerint a kincset jegyajándékba kaphatta, és egy támadás elöl menekülve rejthette el.




A páratlan gyűjtemény első látásra lenyűgözi a látogatót. Nem csak méretei és az ezüst csillogása van ránk ilyen hatással, hanem az a finom kimunkáltság, amely mesterművé teszi ezeket a tárgyakat. A Seuso-tál egy vadászat jeleneteit vonultatja fel, egzotikus állatokkal. Ezen szerepel az ajándékozó személyes, verses felirata: "Maradjanak meg Neked sok évszázadon át ezek az edények Seuso, és utódaidnak méltón a hasznára váljanak." A Hippolütosz-készlet egy fürdéshez használt kancsó- és vödör pár, melyen Hippolütosz és Phaedra történetét ábrázolta a készítője. Állatalakos kancsó szolgált szintén tisztálkodásra, növényi motívumokkal, állat-és emberalakokkal ékesen díszített, aranyozott. Az Akhilleusz-tál a lelet legnagyobb darabja, Akhilleusz életének jeleneteit eleveníti meg, tálaláshoz, dísztálként használták. Geometrikus kancsók és egy mosdótál is szerepel a kiállításon, ám érdekes, hogy ezek eltérő stílusúak a többitől, azt az érzetet keltik, hogy máskor készültek, mintha nem tartoznának szorosan a készlethez. A Meleagrosz-tál méretével és díszítésével is elkápráztató, ételek tálalására használták, a kalüdóni vadkanvadászat jeleneteit ábrázolja. Öntött, vastag ezüstlapból készült, a szélén gyöngysor díszíti. Az illatszeres dobozt napi fürdőzéshez használhatták, Vénusz és három grácia a díszítése. A bor felszolgálására használt Amforán Dionüszüsz istent és különböző állatmotívumokat ábrázoltak.




Mindezek mellett a kiállítás anyagát képezi az a hatalmas, 83 cm átmérőjű rézüst, amelyben a kincseket tartották és elásták. A lelet nagy tisztaságú ezüstből készült és nagyon sérülékeny, ez több helyen sajnos meg is látszik a tárgyakon, karcolások, horpadások, lyukak több helyen észrevehetőek. Létezik egy 1887-ben, szintén Kőszárhegynél kiásott háromlábú ezüstállvány, mely tál-tartóként funkcionált, és a mérete éppen hozzáillik a Seuso-kincs táljaihoz. Továbbá anyagvizsgálatok igazolták, hogy ebből a szempontból is nagyon hasonlít a lelethez, így elképzelhető, hogy eredetileg annak részét képezte.




Hiányoznak a leletből poharak, evőeszközök, melyek nagy valószínűséggel szintén a részét képezték. Ezeket feltehetőleg külön adták el, és elképzelhető, hogy a nemzetközi műkincs-kereskedelemben forognak. Addig is, amíg felbukkannak, megcsodálhatjuk ezeket a műremekeket a Magyar Nemzeti Múzeum tárlatán. Ha figyelmesen szemléljük őket, meghallhatjuk, ahogyan mesél a múlt.




A kiállítás kurátorai Dági Marianna és Mráv Zsolt. Külön elismerést érdemel Farkas Anna grafikai tervező munkája, aki az alapvetően lesötétített környezetben is jól olvasható, világító felirat-kihelyezésekről is gondoskodott. A kiállításon fényképeket nem lehet készíteni, így be kell érnünk azzal, amit a szemünk befogad és elménk elraktároz a csodás tárgyakból.




(A bejegyzésben szereplő fotó Dabasi András-Kardos Judit felvétele, és a MNM honlapjáról származik:





https://mnm.hu/hu/kiallitasok/seuso-kincs )






A cikk közlési helye és származása:



(KIADÓI, LAPTULAJDONOSI SZERZŐI JOGI MEGJEGYZÉS: HA KOZÖS BLOGBAN KÖZLI VALAKI A CIKKET, VAGY HONLAPON, AKKOR NEM ÍRHAT CSAK KERESZTNEVET A SZERZŐHÖZ, DE MÁS ÚJSÁGBAN SEM - KIZÁRÓLAG COPYRIGHTOS ÁLNÉVNÉL, AMI ITT  NEM TÖRTÉNT MEG: SZERZŐI NÉV NEM HIVATKOZHATÓ A CIKKNÉL!) 

STATISZTIKA SEUSO -MINDENT BELE


2018. január. 03. 15:03 2018. január. 03. 15:14 Tech Ráküldtek egy magyar céget a Seuso-kincsre: 3D-szkennelés után beteszik a kiterjesztett valóságba

2018. január. 03. 15:03 2018. január. 03. 15:14 Tech

Szerző HVG.hu 
(megjegyzem, egy egész újságíró gárda nem vesz részt cikkek leírásában, cégnév szerző nem lehetne!
Lövey-Varga Éva kiadó, laptulajdonos, régész, vegyész, környezetvédelmi technikus, stb.) 


Ráküldtek egy magyar céget a Seuso-kincsre: 3D-szkennelés után beteszik a kiterjesztett valóságba



A Magyarországra visszakerülő és jelenleg egy vándorkiállításon az országot járó Seuso-kincs minden ma ismert darabját digitális technológiával mérte fel a magyar Mensor 3D. A digitalizáció lehetővé teszi, hogy a leletegyüttes darabjait a kiterjesztett valóság segítségével, akár egy okostelefon kijelzőjén keresztül is bárki, testközelből megtekinthesse.


Seuso-kincs a legjelentősebb és legértékesebbnek tartott ezüst ötvösművészeti remekművekből álló késő római kori leletegyüttes, amelynek a megismerése, megőrzése és nemzetközi színvonalú dokumentálása a 2014 óta zajló Seuso kutatási program egyik kiemelt jelentőségű feladata. Ebbe a munkába kapcsolódtak be a 4iG Nyrt. leányvállalataként működő Mensor 3D szakemberei, akik a Magyar Nemzeti Múzeum kutatóival együttműködve több részletben digitalizálták a kincs tárgyait és az egykor ugyancsak a kincshez tartozó kőszárhegyi ezüstállványt. A cég közlése szerint munkájuk célja az volt, hogy a kincsleletet, annak jelenlegi állapotát a legkorszerűbb képalkotó technikák alkalmazásával felmérjék, dokumentálják, és tegyék virtuálisan is vizsgálhatóvá a kutatók, illetve megcsodálhatóvá a nagyközönség számára. Az eljárás során a 3D tárgy szkennelés módszerével digitalizálták a kincs darabjait, aminek eredményeként olyan 3 dimenziós modellek születtek, amelyek feltárják az ezüst minden apró részletét.







Extrém nagyításban a kincs

Az eljárás során több mint 1000 kép készült a tárgyakról, ami anélkül teszi lehetővé a különböző mérések elvégzését, mesterjegyek felderítését, hogy a tárgyakat károsodás, vagy bármilyen egyéb behatás érné. A 3D szkennelés során létrejövő modellek például olyan, szabad szemmel egyébként észrevehetetlen részleteket mutatnak meg, amelyekből következtetni lehet arra, hogy hogyan és milyen eszközökkel készültek a tárgyak.

A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy anélkül teszi tanulmányozhatóvá a leletegyüttest, hogy azt mozgatni kellene. A Mensor 3D technológiájának köszönhetően a Seuso-kincs bármelyik darabja, azok kézbe vétele, szállítása nélkül, bármikor, bármennyi ideig vizsgálhatók. Az eljárás során létrejövő 3D modellek olyan pixelgazdagsággal bírnak, ami garantálja, hogy a jövőben elkészülő, a jelenleginél sokkal nagyobb teljesítményű számítógépek még részletgazdagabb képet adhatnak a kincs darabjairól.






Bárki megcsodálhatja az ezüstkincset

A projekt feladatai közé tartozott az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum tervezett Seuso állandó kiállításán az érdeklődő nagyközönség is a lehető legtöbb információt kaphassa meg a Seuso-kincsről. A Mensor 3D a dokumentálással elérte, hogy a tárgyak bármilyen tetszőleges virtuális térben elhelyezhetők legyenek, ahol valóban úgy viselkednek, mintha ott lennének. A 3D modell pontosan úgy reagál a fényviszonyokra, tükröződik a felülete, mint a valóságban, ami egy teljesen új, különleges élményt biztosít a közönség számára.

Az aktuális állapot rögzítésén túl lehetőség van annak bemutatására is, hogy a Seuso-kincs darabjai miként működtek, viselkedtek használat közben. A technika lehetőséget biztosít a lekopott felületek virtuális újra aranyozásra, a sérülések, karcolások eltüntetésére is, azaz bemutatható, hogy hogyan tündököltek új korukban. A rekonstrukció mellett a 3D-s szkennelésben rejlő további (sokadik) nagy lehetőség pl. a hiányzó darabok modellezése, a hengeres tárgy palástjának kiterítése, vagy az azon megjelenő jelenetek animálása.




Forrrás, a cikk eredeti közlési helye: